Összepakoltam a táskámat, dobtam be egy kis jutifalatot és már indultunk is. Szépen lassan kiértünk a szökőkúthoz. Megvártuk Diát és a Gayer-parkhoz vettük az irányt. Nem szórakoztunk sokat, belevágtunk a fotózásba. Cass szépen viselkedett, de azért hozta a formáját. Hanyat feküdt, nyalogatta a levegőt, stb. Nem mondott ellent magának :D. A képek nagyon jól sikerültek és nagyon örülök nekik. Csak ajánlani tudom mindenkinek, aki szeretne képeket a kutyusáról. (Dia facebookja)
Ezen a linken megnézhetitek a többi képét is: DSproduction
Mikor végeztünk sétáltunk még két kört a parkban, kitárgyaltuk a kutyás problémáinkat, jót beszélgettünk. A főteret megkerülve elmentünk az Ady-térig. A vele szemben lévő parkba leültünk még 10 percre, aztán mindhárman mentünk haza.
Fantasztikus délelőtt volt, nagyon jól éreztük magunkat.
Leírom még, hogy mi az állandó problémánk és, hogy mennyit haladtunk.
Kezdem az elsővel. Mások szerint Cassienek nem éppen barátságos a kinézete, ezért elég nagy hátrányban vagyunk. Alig találok olyan kutyás embereket, akik nem rohannak el, amint meglátják. Utálom, hogy mindenki ilyen rohadt előítéletes. Bemegyünk a kutyafuttatóra és kiürül.. Szóval ez elég idegesítő.
Ennek ellenére rengeteget haladtunk. Más kutyákkal remekül ki jön, nem próbál meg főnökösködni. Már szépen sétál. Megtanult lefeküdni és már maradni is tanul. Nem ijed meg a kerítésnél őrjöngő kutyáktól és a biciklisektől sem. Haladunk lassan, de biztosan. Szépen figyel rám, abszolút kezelhető, de kézben kell tartani.
És akkor jöjjenek a képek.
